Jónás, a képzelt cethal

az ürge, aki a sarkon már évek óta magát várja újra föltűnt a tárgytalan éjszakában hólapáttal kergették a holdfényt a város végtelen utcáin lányok sírtak szép könnyeket szomorú sorban egy új ház épült a romok fölé kígyó és a neonkoronájatáncolt a körút…

CHANSON DE LA PLUS HAUTE TOUR Qu'il vienne, qu'il vienne, Le temps dont on s'éprenne. J'ai tant fait patience Qu'à jamais j'oublie. Craintes et souffrances Aux cieux sont parties. Et la soif malsaine Obscurcit mes veines. Qu'il vienne, qu'il vienne, Le temps dont on s'éprenne. Telle la…

kálmán, aki késsel járt, fiatal, napette ember, segédmunka és a mész marta a kezét kérgesre. féltek tőle, mert heves volt, szélesen ment az utcán, félrelökött sokakat, és nem egyszer ült keveset. tudta hogyan kell használni az öklét, ha ütni kellet. sokszor vasat, vagy cementet…

a szokásos esti sétája a fák alatt, a park vége felé jelzőlámpa, megnyomja a gombot, és felvillan a felirat VÁROSejh, cinikus kis dög... miért, a vidék...? nem, semmiképp sem jobb mint itt a lámpafény a bogarakat bűvöli, alatta párok andalognak szegélytől és vissza. valamint…

talán már lila is

mesékből nőtt, talán egy kicsit kevesebb is, minden meredekha fölfelé megy, de nem a boldogság satöbbi homokszem - az nem a világ. kerék, karika kerget a korés babakocsijára támaszkodik görnyedve. két kölyök és mindkettő maga, jobbra húz a nyála különös. és a modor magától…

ki a pöcsömet érdekli az a sok lófaszrángató anyámkíjna bazmeg a hátam közepére se, hát a retkes tökük máshogy nem képes megnyilatkozni Freud[x.y.] is ezt mondaná, miféle fsisztoid segglengetés ez hányjoda, hát ki a tökömet érdekel ez a pár köcsög biciklista faszombelé,…

akiket az ital deszkával takart az éjjelmélyen alusszák álmukat a legsötétebb szemföldél alatt, víz alatt és föld felett vérük festette igazra ezt a földet színes virágok nőttek belőled, mondd mit tegyünk hogy a lelked messze szállt már innen... súgd meg amit a szél régóta…

Gergő! kapcsold ki a telefonod, fáj a fejem a rádióhullámoktól... a kezét a homlokára szorítja és az álla előrenyúlik, ahogy a tekintete saját arcának horizontjába ütközik. jobb kezét a homlokára szorítja és néha megdörzsöli a halántékát, aminek fehér laposán egy…

őrlik az áldott matériát, hová lesznek itt a téglaépületek kurva tudja hogy nem sokáig lesz bejáróház... egyalkalom.sok falon már csak a malter árnyéka meséli, hogy itt öreg körudvaros állta a sarat meg a géppuska is rajzolt rá ezt-azt. amit 5 éves lejáratra lebontanak, hogy…

az idei szezon befutója, legények: rövidre nyírt haj és/vagy bajusz, a nemzetszín, de bakancs és hidegebb időkre bomber dzseki, bár aki megengedheti - kézművesvásáron vételezett suba, a hozzá tartozó pikulával és csikóbőrös kulacs rajt nagymajarország.leányok: az idei ősz…

talán a legszebb zene - a víz morajlása az erőmű lábánál ahogy az örök betonon morzsolódik porráés a zajon úszik a nehéz, szennyes pára ami a part fölött lebeg és már vagy 20 éve.a poszt-indusztriálnak azóta egyre pozitívabb a felhangja tehát elmúlt a naivitás a nyoma…

mi emberek betegségünkben vagyunk társak huz87r459ö5qwfefkoö1nz9fz98z98öf3th98ö1hát ilyen ha a fejed a falba vered

Patti Smith - The Histories of the Universe "The histories of the universe lie in the sleeping sex of a woman..."

micsoda kopott nadrág... hát én emlékszem, hogy a lyukakról már sokat írtak az oroszok (a franciák is, de az m m más tészta). ez a nadrág pedig beleillene akármelyik Gogol novellába és még Dosztojevszkij is szégyelné akár papíron. a szövete ódon csak a szaga kophatatalan és…

festéktüsszentő hapcibenő kátrányt pisil

magas fekete ember az a fényes cipő tudják én a megélhetésemért küzdök kérem, manapság az embernek nincs választása. szögletes szavak úgy kopogtak végig az üvegezett folyosón és a sarkuk karcol. mert minden ami fényes az száz és száz szilánk.egy szép új óra bújik a…

a hentesek bővérű emberek a szőrük drót sosem hullik a húsba arcukon saját munkájuk színe világít a kerek fejük tetején izzadtságban ázó sapka de sose cseppen ha nézed, viszont csit csitt csak óvatosan mert meglengetik bárdjukat és elmetszik a nyakad, amin a vékony fehér…

szent kezét a magasba emelve perelt és ujjával az ég fenekébe szúrt, úgy szórta szörnyű átkait. a vég az bármelyik percben és mindennél fájdalmasabban jő majd, földi kórságokkal kéz a kézben. a nyál kicsapott szájszegletébe és habot vetett ahogy a szavak véres és…