Jónás, a képzelt cethal

a hentesek bővérű emberek a szőrük drót sosem hullik a húsba arcukon saját munkájuk színe világít a kerek fejük tetején izzadtságban ázó sapka de sose cseppen ha nézed, viszont csit csitt csak óvatosan mert meglengetik bárdjukat és elmetszik a nyakad, amin a vékony fehér…

szent kezét a magasba emelve perelt és ujjával az ég fenekébe szúrt, úgy szórta szörnyű átkait. a vég az bármelyik percben és mindennél fájdalmasabban jő majd, földi kórságokkal kéz a kézben. a nyál kicsapott szájszegletébe és habot vetett ahogy a szavak véres és…