Jónás, a képzelt cethal

Végighullámzot az országon az őszinte fölháborodás, minden igaz vérző magyar szív együtt dobbant hazafiúi hévvel, és a nemes indulat sokak ajkára csalt dühödt szavakat. Történt ez a nemzet legszebb ünnepén, az ország igazságának megszentelt napján, mikor mindenki Sándor és minden lány Júlia, a kokárdák alatt meleg és örök nem hamvadó szeretettel a népe felé. Ezen az egyetlen napon Mária országára ismét és újra szégyent hozott az elnyomás fölszentelt, sötét lovagja, mikor bajusszal jelent meg az őt kiátkozó nyilvánosság előtt.
Az elnyomás rabigáját nyögő nemzeten végighullámzott az elégedetlenség nem szűnő moraja, és a papok, lelki atyáink, tiszta szívvel próbálták leimádkozni az eget. Hogy megtorlás nélkül ne maradhasson e szégyen, hogy a szép magyar szokásokból csúfot űz ez a senkifattya. Amiért kurva anyja erre a szép helyre méltatlanul szülte és szakadna magva bassza meg a

mert ezek ki akarják kapcsolni a techno-t bazmeg.

Hatalmas atomreaktor impozáns tömbje kétoldalt is, ezer és ezer megawatt, naponta millió és millió család igényeit elégíti ki, jól működő rendszerbe törve a legvadabb természeti erőket. Ezeknek az élén, már ugyan kopaszodó, és szemüveges, de mégis céltudatos és bátor, megfontolt Odüsszeuszok, gőzturbinás hajójukon a mindentudást kereső mérnökök. Szorgalmas tudósok ügyelnek arra, hogy a vitorlákat mindig a legjobb szél dagassza. Hexameteres tanulmányaikból talán kevesen hiszik, de történelem fakad, mert egy napon mindezt, amit megterveztek, kiszámoltak, majd jó-rosz céllal, az emberiség felhasználhatja. Ők pedig tovább indulnak, új vizekre, hátuk mögött az ámuló és még értetlen, tohonya-szellemű had, a megszokással küszködve, ha a megértés számukra elképzelhetetlen. Ezen a kies, vad tájon, ahol minden gondolatot a cél fogalmaz meg, nem pedig fordítva, egyes emberek, mélán kóvályognak. Számukra idegen minden ami szögletes, vagy kerek, mert szükségtelen és erőszakos fogalmak ezek. Ezeknek a hatalmas és idegen objektumoknak a tövében a satnya növények közt ha az egyiküket megkérded: "Mit keres?", ez lesz az ostoba válasz: "Valami szépet..."

2008. március 27. 20.00 óra

Merlin

Alapítványunk és az UH Fest 2001 óta 20 országból közel 200 zenei produkciót állított színpadra Szegeden és Budapest számos helyszínén.

2008-ban anyagi okok miatt nem tudunk újabb nemzetközi fesztivált szervezni.

Hogy talpra álljunk és 2009-ben újra a korábbiakhoz hasonló, nagyobb, többnapos, a mai zene sokszínűségét bemutató fesztivált hozzunk össze, csupa magyarországi fellépővel adománygyűjtő önsegélyfesztivált rendezünk március 27-én.

Ehhez tavalyi helyszínünk, a Merlin, ingyen adja a helyet és a technikát.

Az önsegélyfesztivál fellépői ingyen játszanak, az adományokból befolyt bevétel képezi majd a 2009-es fesztivál pénzmagját. Minden adományként adott 1 000 forintért egy tombola jár, amelyekkel például CD-ket nyerhettek.

Az este programja még nem dőlt el, két-három rövidebb, színpadérett produkciónak még tudunk helyet szorítani. A pályázatokat március 2-ig küldhetitek mp3 formátumban valamelyik fájlküldő (www.sendthisfile.com, www.yousendit.com, www.largefilesasap.com stb.) segítségével a következő címre: info@uh.hu

Azon túl, hogy eljössz és adományoddal hozzájárulsz az UH Fest 2009 alapjainak megteremtéséhez, lehet, hogy te is tudsz segíteni az UH Fest Lokál szervezési munkáiban!

Jelentkezz önkéntesnek!

• A rendezvényhez szeretnénk képeslap méretű szórólapot készíteni. Ha van ötleted szórólapra, és azt nyomdakészre is tudod tervezni, küldd el, lehet, hogy a te terved használjuk majd! A határidő: március 2.
• Ha tudsz az olcsónál is olcsóbb nyomdát Budapesten, szólj!
• Ha tudsz nekünk bannert készíteni, küldd el a terved!
• Ha tudsz a webes vagy bármilyen promócióban segíteni, keress bennünket!
• Írj, ha tudsz vállalni szórólapozást!

Minden nekünk sem jut eszünkbe, ha ezeken túl olyan ötleted van, ami szerinted hasznos lehet az UH Fest Lokál 2008 számára, írj:

info@uh.hu

És terjeszd ezt a hírlevelet levelezőlistákon és fórumokon.


Ultrahang Alapítvány

Scelsi a kortárs zene egyik úttörője, valamint szürrealista költő volt, akit életében méltatlanul alig ismertek. Csak halála előtt pár évvel mutatták be főművét, ami végül meghozta számára a hírnevet. Négy tételt komponált egyetlen hangjegyre, de ez a komoly megszorítás nem von le semmit a mű értékéből, sőt valódi bravúr, hogy végig mozgalmas és komplex marad. Scelsi közel áll okkult hagyományokhoz, ezáltal olyan világot teremt ahol a valóság és mindenféle sötét igazságok, egy fiktív térben találkoznak. Ezeknek a helyeknek a falai félelemből épültek, a szépség pedig legfeljebb csak áttételesen jelenik meg, de semmiképpen sem a mi fogalmaink (elvárásaink) szerint.

azok a sok szép legények ott a pirosfehérben
ahogy dobban a bakancsuk a menetelésben
ők, ők a kedvcejim, a szívem értük repes
mikor a tévében a felvonulást látom
a nadrágomba csúszik a kezem és tépem, marcangolom saját méltatlan
lelkemet
amiért én sosem leszek ilyen szép és erős
bármelyikük akaratának örömest alávetném magam
mint utolsó közlegény
és szívem repeszne, ha a bakancsuk tisztára nyalhatnám
én
méltatlan
talán
de jaj, mily távoli tőlem e sok
dalia legény
őszinte arcélük és erős karjuk
hozzám, méltatlan sráchoz
ki vagyok én, hogy hozzájuk intézzem vágyam
vagyonom és ágyam
föláldoznám egyikük, de bármelyikük szaváért
kiáltsatok
mondjátok, hogy menjek
ígérem, nem leszek rest, mindent megteszek...
de jaj, a könnyeim elmossák amit írok
nekem marad örökre és mindig a külváros
férfias dolgoktól messze sodort az élet
nektek adom, ahogy akartok
úgy vessetek neki véget!

<3

antropológusok megkövült német turistát találtak a balatonparton, a vizsgálatok kimutatták, hogy feltehetően a a nyolcvanas évek közepéről származik a lelet és feltünően jó állapotban van. trikója ép, rövidnadrágja is csak kissé fakult ki az évek során, valamint Kodak fényképezőgépe még ott lóg a vállán, kezében pedig erősen szorít egy fokhagymás lángost.
a Dunántúli Napló hosszabb cikkben számol be az esetről, mint azt a legtöbb ember egyszerre végig tudná olvasni, így a legtöbbük számára kimarad e rövid, de el nem hanyagolható részlet: "...Sok éve már, hogy a halvész és a szennyezett víz, valamint a kizsákmányoló árak elidegenítették az egyébként törzsvendégnek számító német, illetve nyugati származású üdülni vágyó nyugdíjasokat, családokat és baráti társaságokat. A kilencvenes évek minden szempontból hatalmas törést jelentett a balatonkörnyéki turizmusnak, és az arculcsapást mind a mai napig képtelen volt kiheverni a környék. Az elidegenült külföldieket nem, vagy csak drága külföldi propagandával sikerül visszacsábítani, azonban a forgalom így is csak töredéke az eddigieknek. Ezért is történhetett, hogy partiőrség meglepetten konstatálta, hogy valami furcsa formájú, hatalmas fehér objektum hever a magyar tenger hullámok mosta partján. Ahogy közelebb értek a tárgy megmozdult, sőt meg is szólalt. Amint sikerült rájönniük, hogy az élőlény németül beszél, Kováts Kamillnak (Kováts Tibor elsőszülött fia) sikerült lefordítania, mit is szeretne közölni. Irodalmi németséggel anyit mondott, hogy 'Jó napot kívánok, a Nevem Günter Klein, kérem ne állják el a napot!' A partiőrség tagjai meg hányták-vetették a dolgot, hogy vajon már csak az illető méreteiből adódóan is szükséges-e jelenteniük a dolgot, végül a közelben sétáló, éppen szabadnapjait töltő Harmonikás Emil régész segítségét kérték a döntésben. A neves tanár megbeszélte a dolgot a német turistával, aki azt felelte a feltett kérdésekre, hogy: Igazán finom a lángos. Kicsit nyomja a hátamat ez a nagy darab szürke kő. Húsz éve költöztem ide miután elváltam feleségemtől."
A hír sokkolta a fél oldal kapacitású magyar közéletet.

a dögszagon virágillat száll a városban. elbizakodott fák bontogatják a rügyeiket, öntudatlanul a biztosan megérkező fagyra várva. mikor kinyílik a villamos ajtaja, az oszlással vegyes rémület becsap a huzattal és páran kopaszodni kezdenek. egymás ölében két öreg gyermeteg és értetlen tekintettel bőven a nyugdíj alatt. összetöppedt ujjaik egymást szorítják. ha most ledobnának egy bombát a szétrepülő részek egyenletesen szétterítenék a kórt a kertvárosokban is. így lassabban megy, de a türelem a halálraítéltek kiváltsága és akik a sorokban állnak ezt jól tudják, pedig a pénztáros már régen halott. a szomszédos moziban egy idillt vetítenek naplementével és a bíbor alkonyatban fürdő tengerparttal, a vér beteríti a vásznat, majd az éjszaka végképp tanyát ver a vetítőteremben, miután pislákolva kialszanak a lámpák. a város kövezetén szaporodnak az olajos, sötét foltok, fehérje és omló vakolat szagát árasztva. tömegszerencsétlenséget élnek át többen egy kiállításon, az omlós keksszel a fogaik is mállnak, a forró csokoládé gyanús bugyogással kapitulál. a téren gyülekezők zászlait belepi a vastag és éhes penész, parlamentáris szózat helyett halálhörgés és siralom. a vérnél nem lehet élékebb színnel festeni, a szónok lebukik a karzatról lelke pár erősebb spriccelésben távozik a feje helyén. a dohszag belepi a kávézókat a köd végigömlik a városon, tragédiák pislákolnak a szürkületben apró fényeikkel. és addig itt ülünk, amíg működik az áramellátás.

a becsapódó metro ajtóban állt olyan ábrázattal mit akinek becsípte a lelkét múlt és nem érti miért vágtat vele tovább a szerelvény. ő már régen lemaradt volna a levegőben lebegve testetlenül a sínek felett egy szempillantás erejéig örökre.
olcsó emlékekben fürdeni évekig, inkább a napi rutin, legalább csekély eséllyel arra, hogy a jövő szebb lesz, és a Hold továbbra is körülöttünk kering, egyenként, a gondolat pedig tovább nyargalhat az érzékek ólomcsizmáiban a tejút ismerős tájain. a néma bazár fényes forgatagában, színes tükörcserepek közt minenki magáért.
de ha megfájdul a könyököd, akkor a párkány a kemény

A budapesti szórakozóhelyek ezúton szeretnék bejelenteni, hogy kultúrmissziójuk végére értek. Sajnos elfogyott mind a lelkesedés, mind a pénz, mostantól egyedül kitaposott lóra tesznek, azaz nem lesz 1-es kockázati faktorral rendelkező esemény a városban. Mindez közös megállapodás alapján. A faktumot aláírta a Cökxpón ambient café & theatre, Trafó bár tangó, K2, Mono Klub, Merlin, valamint meg kell jegyezni, hogy mindenki egyet is ért a történtekkel. Az utóbbi időkben teljesen tarthatatlan volt, hogy egyes eseményeken félház volt, esetleg még az sem. A rétegzene halott, a piac törvényei győztek.

Mint hivatalos szóvivő be kell valljam a fent megnevezett intézmények nevében, hogy vesztettünk. Az előre borítékolható vereséget most kézbesítette a világ. Ezek a személyes kis kommunák minden kereskedelmi látszat ellenére a széthullás földesútjára léptek, hátukon az eddig felhalmozott terhek súlyával. És nem nézünk hátra

hát a slozét ki hagyta összeszarva, a büdös kurva életbe má megin'?
azt a retkes kurva életbe! Juci, mi a picsa van itt? bűzlik a lakás, a rossebb egye a picsádat.
hát görénylyuk ez? mink vagyunk mi, tán valami putris cigányok, az anyád nem tanított meg a szobatisztaságra? Bocsánat Jucikám, nem azér', nem azér'...Szeretem Anyukádat tudod, de a szencség faszát, hát' vegyé' má' erőt magadon a gecivilágba. persze politikus akarsz lenni ahhoz még ez sem köll, nem baj.

az önkény körüllengi az internetet, a hányás és nyers sperma szagával tölti be a nem lélegezhető levegőt, az ingyen kapott dolgokat, de amennyire emlékszem ez egészen máshol kezdődött.
azt írták a kultura mint alkotástól tértől és időtől elvonatkoztatott elve dadista hagyomány. aki eleve fotokópiákat fest az bizonyos szempontból tökéletes
művész nem platonista értelemben vett mester. ak a valóságot festi amikor a tehén feji a Mariskát az majdnem egyenértékű azzal amikor a barlangban mindannyian a faltól a fény felé fordulunk, mert azt hisszük az a kijárat, pedig a stroboszkóp és mi a csillárra mászunk a klub fala pedig már a körümünktől véres amíg ki nem dobnak a dobók.

de akár az előző gondolatot folytatva az internet adta nekünk magunk, legalábbis ezt így szokták gondolni volt, mert nem tudjuk hogy lehetett volna másként.

stockhausen a körutat játssza (allegretto). emberek és családjuk sírva köröznek már vagy 15 órája.
kopott felezővonalak közt az ötsávos úton magas C. a bíbor sötétség lassan belepi a mákonyos zajt, ahogy vonatkattogás lelke lüktet a vasúton atomtüzelésű gőzős. a megállóknál magától nő a beton, és falak emelkednek a vasszerkezetre monoton robajjal, majd kihízza új ruháját a város. az örök forgásban megperdül a kép és kicsavart acélcsonkok helyett kényelmesen hátradől karosszékében mert az első futam ezennel kész.

beáznak az eresztékek, megkopott a moha és a kátrány sem elég, hogy betömje a lyukakat a kapitány ideges.
már leszokott a dohányról, eladta a papagáját, leszázalékoltatta a fél kezét 75%-ra, nem iszik rumot és már a nőkre kacsintgat.
dél felől szar szagot hoz a szél, a csatorna vize sekély, a plafon pedig alacsony. leszerelik az árbócot és megigazítják a sminkjüket. három görény egy lavórban evez el mellettük a "wind of change" című dalt dúdolva. az egyik utas, egy albínó néger utánuk ugrik, a legfiatalabb matróz a viszerét igazgatja, a kormányos már napok óta elveszett.
az utolsó jelentés szerint elfogyott az andaxin

Ajándékozza meg Ön is szeretteit most, fizetni ráér később is!

A szerződés további feltételeiről fiókjainkban tájékozódhat, jelen hirdetés nem mindősük konkrét ajánlattételnek. Záloghitelek ingatlan és ingó vagyonra, családtagokra, gyermekkori emlékekre és játékokra, rozsdás magányra és szomorú csap csepegésre, melankóliáért rövid lejáratra, kankós gyönyörökért hosszúra, merevedési problémákra alacsony kamattal, utolsó kenetre készpénzzel, családi fényképekre csak negatívok nélkül, hazugságokra szinte ingyen, megromlott házasságra kezes és fedezet nélkül, kisebb összegeket nagy igényűeknek.

az arena pláza plakátján, ő vigyázzon mindenkire, aki az építési területen jár, nehogy ráessen egy túlterhelt kivitelezési megbízás és kitörje a bank a nyakát.

féllábbal a falbanlaci hozdatalicskát, vérrel mártott a tégla ami a lábamba állott
még a makksapka is leesett a fejemről az izgalmam már sok fröccsel felér, régóta nem láttam ehhez hasonló esetet, hogy a fal bedől, én meg ittmaradok, lélekbontó kisiparos. a maszatos képem csak ámul, hogy egy frissen rakott fal a picsába bedől.
frissen rakott - frissen rakott, az egész bagázs egy hete ide jár húgyozni, az ember az rosszabb mint a sósav.

a heti válasz szocialista-realista, erőtől duzzadó MOHAB-bal mutatja meg milyen lesz az, ha a nép, az erős, a munkás, istenbaszta nép, már megint és sokadszor fölkél. akkor aztán léssz olyan dugulás, hogy még a kolbász is megalvad a hájas komcsik pofájában.
ennél a menyétfejű politikus, a fölálló galléros zavart és bamba félkarú maca, meg az össznépi májbetegség, a Viktor is jobb volt. mintha a szándék elhúzott volna egy másik vágányon, a MOHAB, az erős, a fallikus, a vörös pedig, mint a panelok oldalán a freskók, itt maradt, az egyetlen szerencse - ez lekopik egy hét alatt.
hogy újabbat ragasszanak helyette. földalatti nyugdíjasok vad hordái által, kevéske nyugdíjból pénzelt sötét olajmaffiák, meg a gyógyszeripart behálózó, magukat kifőzdésnek álcázó sok-sok sárgák. a kelet minden tudományát műszálban áruló kémek. beszivárgó ukránok, akik egy ideje kopasz magyarul beszélő angol fociszurkolónak látszanak. már nem lehet tudni ki jön szembe az utcán.

az anyakoca büszkén fölnevelte kilenc gyermekét, nehézségek közt, kitartással, és mindössze nyolc mellbimbóval.
fiaiból sarjadt erős és büszke nép önmagát elemésztő erejéről külhoni írástudók faragtak külön mondakört. írásos emlékek már az első század környékéről léteznek.
a történelem köröket rajzol, falakból faluk épülnek, tótágast nevel a poitika. mire a fürtök beértek úr lett a világon ez a névtelen és erős nép.

expozé
Kedves lakosok, régóta sűrű dudva nő a határban és nincs aki lekaszálja. noha a nap heve már valóban nehezen állható, a kaszák rozsdásak és öregek, a gaz szára pedig vastag és fás mégis mindannyiójuk felelőssége, hogy rendben legyen a hely és környéke. ugyanis szaporodnak a patkányos is és egyre több kártevő vár a földek szélén a megfelelő pillanatra, hogy egyetlen éjszaka alatt elpusztítsák, amit építettek az évszázadok. seregélyfelhők és hatalmas varjak várnak a fák roskadozó ágain, hogy egy hosszabb tüsszentés alatt föléljék a civilizációt, ami itt termett. vakondoktúrások jelzik a földalatti seregek készlődését, hogy csapást mérjenek az emberek táplálékára. nyomor és pusztulás, ez a két szó lebeg az éhezők szeme előtt. ha még ki tudják nyitni a pilláik súlyától elnehezült szemhéjaikat.
szerezzék vissza ami elveszhet már késő.

a híres író, bölcs és lélekomponista súlyos beteg!
orvosai megerősítették, hogy tegnap vért hányt az intézetben, ahová családja vitte be még péntek este, mivel nagyon rosszul érezte magát. erősen szédült, émelygett és feltehetően szívbántalmai is voltak.
Családja rettenetesen aggódik szerett tagjáért. felesége az idegkimerültség határára jutott, gyermekei is már második napja a magánklinika kanapéján alszanak. egymást átkarolva, könnyes szemmel merülnek zaklatott álomba. Idősebb lánya arcára már ráncokat és vágott ez a pár nap ahogy édesapjáról beszülünk vele. az orság egyetlen meleg szívként aggódik többszörös platinakönyves írójáért. csöndes meditációval igykeszik segíteni az ország lelkének fölgyógyulását, aki remélhetőleg mielőbb olyan egészségesen hagyhatja el a kórházat, ahogyan pár héttel ezelőtt még a szeretet prófétájaként hirdette tanításait.

két ember gázolt a város széli mocsárban, a kövérségüket a kabátjukban. új, tiszta gumicsizmájuk gyorsan sáros lett, látható undorral taposták a rothadó sarat amit a bedőlt sás és egyéb vízmérgezéstől halódó növények oszlása alkotott. lassan, meg-megcsúszva haladtak a lápban, halkan szidva a világot.
mikor már végleg elnehezült a lábuk a masszától, megálltak. a kövérebb szólalt meg, mondván, hogy ezért a pocsolyáért tüntetnek ostoba aktivisták, néhány hülye, eszmei értékkel nem rendelkező dúvad lakja csak. aztán meg eszi is a beépíthető területeket ez a rohadt mocsár. már elhódított vagy fél négyzetkilométert két év alatt, ha ez így folytatódik akkor a városszéli házakat veszélyezteti pár éven belül. mindenféle dögletes kipárolgás hordozója ez a hely, közegészségügyi okok is alátámasztják a lecsapolását. van itt a közelben egy csatorna egyébiránt, be kell alagcsövezni az egészet aztán kiszárad a picsába két év alatt, hogy jöhetnek a teherautók, épülhet az ipari park.
a kevésbé kövér körülbelül a kopasz fejének a tetéjéig ráncolta kissé a homlokát, maradék hajszálaival az őszi szél játszott, birizgálta. elgondolkodott, a homlokredői összébb szorultak.
a helyzet valóban egyértelműnek látszik, természetesen mindig így beszélnek az illetékesek, ha anyagi érdekük is fűződik az efféle ügyletekhez. ez már csak így megy a zsíros alföldön. viszont minden körülmény alátámasztani látszik az elhangzottakat. kétségtelen, hogy ezt a területet hasznosítani lehet, mégpedig szükség is lehet rá, a város fejlődik, elhódítja a vad, műveletlen tájat halottaitól.
hely kell a gyarapodó testnek. adjuk meg a lehetőséget, hogy terjedjen és hízzon, jó sertés módjára. a pecsét már tintás, a helyére kell ütni, menjünk innen mielőbb, már nem bírom ezt a helyet, és mellesleg, de nem utolsó sorban sűlyedünk.

érzitek? híg testünk ereiből szétcsörgedez az élet, köd ömlik talán utoljára hideg párájával nyugtatva közös tudtunkat, ismét régi meséit dünnyögve öregségtől érthetetlenül.
ha rövid időre el is kábít szürke italával nincs többé perc amit nyugalomban tölthetnénk. a végtelen partjait már szennyes dagály mossa és ez az utolsó lesz biztosan érezzük, az élet ennyi árapálya után szinte érthetetlen, mégis félünk

a tej ösztrogéntól édes

a fal mögül egyre határozottabb kaparászást hallani már napok óta, ami furcsa, mert tudtommal a lépcsőházzal szomszédos. nem mintha számítana, mikor az éjszaka közepén a félelemmel egy ágyban forgolódunk riadtan.
amiért a karikák már vastagodnak a szemünk alatt egy ideje és nem tudom mi lesz a vége
de biztos vagyok benne, hogy utat talál majd az éjszakában.

egy darab túrós lepény
gőzborotva
60 Wattos izzó
andaxin
golyósdezodor

összeírtam a legfontosabbakat, amire a túlvilágon szükség lehet
holnap esik, ezért Petivel nem megyünk majd iskolába, eldöntöttük, hogy kiássuk a szomszéd néni kutyáját, amit a kert hátsó részében temettek el pár hete
méhlepény-kötészet 103 pont
magasugrás hátadon
szerintem a bogaraknak is van lelki életük relatíve kevés bizonyítékunk van rá, hogy az embereknek lenne
módszertan a szomorúságra rákos tizenpár évet egymásra borulnak az emberek
elnyeli őket a földkéreg
a graviáció pedig még önmagánál is erősebb
.
.
és az egyre erősődö motszkálásnál már csak az lesz rosszabb, mikor abbamarad. mondhatjuk, hogy a pont a mondat végén, vagy a klimax amikor hajnalodik, de rettegek