Jónás, a képzelt cethal

az ürge, aki a sarkon már évek óta magát várja újra föltűnt a tárgytalan éjszakában hólapáttal kergették a holdfényt a város végtelen utcáin lányok sírtak szép könnyeket szomorú sorban egy új ház épült a romok fölé kígyó és a neonkoronájatáncolt a körút…

CHANSON DE LA PLUS HAUTE TOUR Qu'il vienne, qu'il vienne, Le temps dont on s'éprenne. J'ai tant fait patience Qu'à jamais j'oublie. Craintes et souffrances Aux cieux sont parties. Et la soif malsaine Obscurcit mes veines. Qu'il vienne, qu'il vienne, Le temps dont on s'éprenne. Telle la…

kálmán, aki késsel járt, fiatal, napette ember, segédmunka és a mész marta a kezét kérgesre. féltek tőle, mert heves volt, szélesen ment az utcán, félrelökött sokakat, és nem egyszer ült keveset. tudta hogyan kell használni az öklét, ha ütni kellet. sokszor vasat, vagy cementet…

a szokásos esti sétája a fák alatt, a park vége felé jelzőlámpa, megnyomja a gombot, és felvillan a felirat VÁROSejh, cinikus kis dög... miért, a vidék...? nem, semmiképp sem jobb mint itt a lámpafény a bogarakat bűvöli, alatta párok andalognak szegélytől és vissza. valamint…