Jónás, a képzelt cethal

haha de azért mégiscsak szégyen, maga mocskos... de ezt ne vegye személyeskedésnek, hanem objektív megállapításnak, jelen helyzetben nincs rá más szó hogy legyek őszinte, ha mindent megengedhetek maganak... de mégis kérem a saját lépcsőmön a telekhatárok centije szerint.
mi panelban lakunk már megbocsá' hát hogy feküszhetik ide nincsenkérem szégyene?
látom már foszlányait... az előbb is elpirult kicsit, miközben idehányt. de vigye már haza! látja, most oda hemperegjen ha kérhetem. a kabátján elfér asszonya úgyis mossa ha bírja a szegény, vére sincs, vékony leány. de magát nem tisztelem, mert velem nem volt előzékeny sosem. előre köszönt ugyan de az ajtót nem nyitotta. látja, most megkapta.
egyes! bizony ez intő ha mondom ez nem illő. maga nem törődik a kaptafával mi évek óta lábamat nyomja. derekam fáj én nem vagyok daru vagy gém, nyakam hosszú de nem vagyok emelő, hogy hazaemeljem kedves szomszédos egyén. sikítok ha harisnyámhoz ér.
telefonálnék azonnyomban, ha petúniám nem félteném maga züllött és rossz. hiszen már nem is legény. hogy gondol, vagy talán nem is... duhajsága fölött hát mindenki legyint? pedig meglesz ennek még a böjtje holnap már morzsolom az imát, mi fejére borítja az életét... fújj másszék odább.

előkapom a slagot