Jónás, a képzelt cethal

Laciék három után tíz perccel ott vártak a kapunál, már több sörrel az agyukban. Kati haja az égnek, mondom atyaúristen, mileszitt?! (még teljesen tisztán)
táska/testüreg motozás, egészségügyi papírok, tisztasági- és ajzószercsomag ellenőrzése. az In-Kalos előemberek végre beengednek, mert nem sikerült kiszagolniuk a mariskát a bakancsokban. Az entrancig 20 nyelven megtanulom a "sziasztokot" ez pont kettővel több mint tavaly. Mindenki biztosíték-kiverősen izgul, az arcokon omlatag mosoly görcsöl. anyám puszedlit is csomagol, most kínálgatok. megemlítik, hogy úgyis humusz lesz belőle valahol a szigeten, még ma este. ez nyilván afféle metafizikai metamorfózis szól Pepe a söréből bugyborékolva. én visszanyomom a periszkópját a habokba.
az árak durvák, de az ég is.
elhatározzuk, hogy lepakolás után pálinkát iszunk és esőtáncot járunk. ez nagyjából sikerül is az ötödik kör után. a lelkesedésünk már majdnem 2 órával a bejutás után az aljnövényzet-szinten mozog.
én vodkát tüsszögök (tudjátok, hogy sosem bírtam a töményet) Kati kamerázik, mi össze szájszagozzuk a zobjektívet.
szinte úgy tűnik, hogy itt mi csináljuk a hangulatot, de egyesek szerint ez a meglátás meg nem látás csupán...
az esőtánc igazán jól esett, mintha már valami zene is szólt volna alatta. igyekeztem csatarendbe szervezni a bajtársaimat, hogy legalább a Nitzer Ebb végére bekúszhassunk.
róluk a legrosszabb indulattal sem tudok objekítv kritikát írni, mindannyiunknak tetszett, ugyan a közhelyek durrogtatása javában folyt, mégis mindenki tombolt, mikor elkezdtek egy lemezjátszón régi Throbbing Gristle számokat pörgetni. az ugrálás jót tett, helyrerázódtunk annyira, hogy egybehangzó elhatározás után pihenjünk egyet a sátrakban (értsd marikával), csak amíg elmúlik a Quimby, mert attól köztudomásúan viszketést lehet kapni. miután félelmekkel és kacagással fölszerelkezve visszavertünk hajat rázni az egyébként leszart Anselmo Crew koncertre (mert mindenki Quibmyn volt, pedig azt mesélik a Manu Chao alá játszottak). mindegy, Manut mi is megnéztük, pedig annyit szaroztak a beállással, hogy még a RasztaLaci is a Timo Maas felé kacsintgatott.
mikor végre rájöttek, hogy a jack dugót azt nem a konektorba kell gyömöszölni, akkor egy elég egyenletesen lakodalmas koncertet játszottak, meg dirigáltak a népnek, hogy most kezeket föl és le. nekem nem tetszett, de istentudja miért marikának bejött.
laposodva úsztunk át Timo-ra, vagyis a szettjének az elejére, mert állítólag pár kontár is idétlenkedett a műsora előtt, azért csúszott.
ami maradt, azt ott eltáncoltuk - életenergiát.
egy nagyon kedves momentum volt, mikor földobta a szett végén a Gantz Grafot az Autechre-től. Az emberek szétfröccsentek, a kezük a fejükben, az agyuk a zsebükben.