Jónás, a képzelt cethal

egy egész nép tartson bűnbánatot mindannyiuk lelki üdvéért, mert a vég közel. esők mossák az ünnepet már sokadik éve, a gonoszság pedig mindig elnyeri jutalmát. mert a hűség kialudt, a hazaszeretet haldoklik. alig van már igaz magyar, az országban egy fékevesztett kormány, egy rossz alkotmány, egy hazug rendszer.
a maroknyi igaz ha maradt akik még szívükön viselik az országot és tiszta életet élnek, mentesen bármiféle embertől idegen hóborttól és bűntől.
a vihar tépázta nemzeti ünnep végső jel, annak a jele, hogy mária országa kegyevesztett lett az égiek előtt és istván előtti is, ki legfontosabb szentünk. márhogy ne is említsek másokat, bár nyilván egyedül az ő haragja is elég, hogy kis országunkból füstölgő kráter maradjék csak. egy nép vonszolja bántatát, pedig a bűnük égbe kiált. tartson mindenki bűnbánatot, tekintsen mélyen lelkébe és gyónja meg vétkeit! a következő évben talán nem csak az ünnep estéje előtt lesz égszakadás, hanem megismétlődik a tragédia, amitől bizony mondom néktek, tegnap is sokan féltek. az arcukon a rémület lángolt, csapzott gönceikben a kapubejárókban reszkettek, egy bűnös város. Sodoma nem menekülhetett meg, bár az zsidó város volt, viszont mi megmenekülhetünk!
most változtassatok életetek folyásán hogy a béke és a boldogság visszaköltözzön a magyar szívekbe. és ne a bűn és pusztulás, hanem a tisztesség és virágzás országa legyen Magyarországunk!

menjetek békével.