Jónás, a képzelt cethal

micsoda kopott nadrág... hát én emlékszem, hogy a lyukakról már sokat írtak az oroszok (a franciák is, de az m m más tészta). ez a nadrág pedig beleillene akármelyik Gogol novellába és még Dosztojevszkij is szégyelné akár papíron. a szövete ódon csak a szaga kophatatalan és örök. a szürke fiatalon talán még fekete volt de a fiatalsággal már csak így van ez.
a nadrág hordja az összes szégyenem és nem kertel ha a gyalázkodásról van szó és kiszolgáltat ha a kedve és a szél úgy gondolja, hogy egy hűvösnél hűvösebb napon
összejátszanak esetlen gazdájuk tehetetlen ellen.
ein kleines naivitét - de ha mázsaszám hordjátok sem elég hogy lemossa a szánalmas arcról a szégyent hogy egy ilyen nadrág viseli szerencsétlen gazdája lelkét.

ha hiszitek ha nem
de nem csak a szegénység, ha a pantallóm gyógyíthatatlan sebei üres hegek és a fásli sem folt nincs ami bekösse.
mert nem lehet megszerelni javíthatatlan magunkat hogy a szegénység belülről fakad. és esküszöm így van. bármilyen sváb predesztinációtól mentesen itt állok hiteles magam.