Végighullámzot az országon az őszinte fölháborodás, minden igaz vérző magyar szív együtt dobbant hazafiúi hévvel, és a nemes indulat sokak ajkára csalt dühödt szavakat. Történt ez a nemzet legszebb ünnepén, az ország igazságának megszentelt napján, mikor mindenki Sándor és minden lány Júlia, a kokárdák alatt meleg és örök nem hamvadó szeretettel a népe felé. Ezen az egyetlen napon Mária országára ismét és újra szégyent hozott az elnyomás fölszentelt, sötét lovagja, mikor bajusszal jelent meg az őt kiátkozó nyilvánosság előtt.
Az elnyomás rabigáját nyögő nemzeten végighullámzott az elégedetlenség nem szűnő moraja, és a papok, lelki atyáink, tiszta szívvel próbálták leimádkozni az eget. Hogy megtorlás nélkül ne maradhasson e szégyen, hogy a szép magyar szokásokból csúfot űz ez a senkifattya. Amiért kurva anyja erre a szép helyre méltatlanul szülte és szakadna magva bassza meg a