Jónás, a képzelt cethal

Hatalmas atomreaktor impozáns tömbje kétoldalt is, ezer és ezer megawatt, naponta millió és millió család igényeit elégíti ki, jól működő rendszerbe törve a legvadabb természeti erőket. Ezeknek az élén, már ugyan kopaszodó, és szemüveges, de mégis céltudatos és bátor, megfontolt Odüsszeuszok, gőzturbinás hajójukon a mindentudást kereső mérnökök. Szorgalmas tudósok ügyelnek arra, hogy a vitorlákat mindig a legjobb szél dagassza. Hexameteres tanulmányaikból talán kevesen hiszik, de történelem fakad, mert egy napon mindezt, amit megterveztek, kiszámoltak, majd jó-rosz céllal, az emberiség felhasználhatja. Ők pedig tovább indulnak, új vizekre, hátuk mögött az ámuló és még értetlen, tohonya-szellemű had, a megszokással küszködve, ha a megértés számukra elképzelhetetlen. Ezen a kies, vad tájon, ahol minden gondolatot a cél fogalmaz meg, nem pedig fordítva, egyes emberek, mélán kóvályognak. Számukra idegen minden ami szögletes, vagy kerek, mert szükségtelen és erőszakos fogalmak ezek. Ezeknek a hatalmas és idegen objektumoknak a tövében a satnya növények közt ha az egyiküket megkérded: "Mit keres?", ez lesz az ostoba válasz: "Valami szépet..."