talán a legszebb zene - a víz morajlása az erőmű lábánál ahogy az örök betonon morzsolódik porrá
és a zajon úszik a nehéz, szennyes pára ami a part fölött lebeg és már vagy 20 éve.
a poszt-indusztriálnak azóta egyre pozitívabb a felhangja tehát elmúlt a naivitás a nyoma maradt a tágas raktárak legretkesebb mélyén patkánynemzedékek során is át. falak
vagyis a fejlődés lábnyomai a gaz tövében. hát a szabadság egészen a zsákutcák végéig ér és kisajátítja ami egyébként mindig is az övé volt
a szellemi szalag munkásai béremelés helyet a termelés tervezésével foglakoznak önmaguk és ki tudja kinek a nyomán hiteles amit a szakadozó vakolat megmutat.
de csak akkor, ha mindig eredeti amíg más szájából hangzik el.
az ipar sosem ismert öniróniát, a modern művészet pedig alig ismer mást, mégis miért olyan ez mint függönyt aggatni a gyár ablakára?
des industriels
2007.09.13. 22:19 sauerkrautrock
Szólj hozzá!
Címkék: posztmodern industrial
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cethal.blog.hu/api/trackback/id/tr3164932
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
