egy barátom nagyon szerette a macskáját, miután elhullott az istenadta, elvitte kitömetni, majd odaállította az éjjeliszekrényére. sok estén át gondolt hasonlókat: "ezaz, nézzed cirmi, nézd!", "nézzed! nézd cirmi, nézd!!" és cirmi nézett, soksok sokáig, amíg be nem tak tak tak takarta őket végül az éjszaka és fekudt keresztbe az úton a setétség.

mindesetre sokan ki nem állhatták cirmi mélyreható üvegszemeit. az utóbbi a molyoknak sem tetszett annyira, mint a bunda, amibe befészkelték magukat. ezért mikor barátom már nem bírta tovább porral, leköltöztette cirmit az alagsorba. ő azóta is csak néz, néz, kokainszemekkel a valóságba, amiből már majdnem mindent látott, míg ki nem szedte a két szemét a kis unokaöccs és most ott vannak az íróasztalán.