Jónás, a képzelt cethal

hosszú fekete nagykabát állított be a recepcióra két perccel greenwich előtt. a göndör fürtjeibe az ügyeletes ápolónő túrt - a sajátjába, mert a gallérnak nyaka is volt, annak pedig szép arca. a kitkeresre kiderült, hogy nemi és urológiai gondozó lesz sajnos. a folyosó három kanyar, aki tudja, hogy miért jár körben, az isten vagy kőműves. az ajtó egy lepókhálózatlan sarokban, mert ez stilisztikailag kifogástalan, viszont a kilincs erősen kopott, mert hazudni csak

Ön talán Nagykabát úr tegye le magát egy fogasra. és kérem bocsánat, hogy nem fogok kezet, mert tudniillik én is hasonló tripperben járok - ez volt az arcára írva amíg a tolltartójában és a szemüvegtokjában/múltjában matatott. látszott rajta, hogy szabadlábon védekezik és a rendelés csak közmunka...

szeretném magam ivartalanítani, kérem... tört föl a nem kérdezett válasz, mert a hőmérséklet már 2 fokkal nőtt, csak a rendelőben, a fekete gallérról már ne is beszéljünk. a hüvelyfolyás-igazgató szemredői alól föltekint. arra tetszik gondolni, hogy vágjuk útját a magafolyamának?
nem... én azt szeretném, hogy kasztráljanak buggyant a fájdalmas vallomás egy mocsaras élet felszínére.
negyed évszázadnyi kacagó cinizmus húzta a mosolyt a Varázsló arcára. talán nem is gondolta soha, hogy egy élet óta várt erre a pillanatra. a pszichológia szadizmusa már nem beszél terveiről.
három napja látták kéz a kézben orvost és diagnózisát a gerbaud körül andalogva
hova vigyük a könnyeit kérem, itt hagyják, vagy elcsomagoljuk?