Jónás, a képzelt cethal

azt hiszem az utóbbi időben végre megszilárdul mindaz amire nem lehetünk büszkék és ez boldogsággal tölt el.
a kétezres évek hórukkjában sikerült eljutni egy darabig a zenei kultúra fejlődésében, aztán szusszant egyet kedves országunk és megállapodott, mert itt jó.

az olyan kultzenekarok mint a Kosheen például nem csak a SZIN-en lépett föl, hanem mindenki legnagyobb boldogságára az ELTE gólyabálon is ők lesznek a főszereplők, ami már csak azért is örömteljes, mert gondolom ennél lejjebb nem süllyedhetnek. azok a kifejezetten progresszív arcok akik kétezer első éveiben eljutottak eddig a pontig most minden bizonnyal nagy boldogságukat lelik abban, hogy az évekig csak a másolt cédéről hallgatott zenekarok és Dj-k végre dömpingeznek az országban. például a Scooter egyik embere (Jay Frog) Pécsig merészkedett a balkán szívébe, hogy rajongói leszophassák, míg pár éve még Németország is kicsi volt nekik.
a kilencvenes évek minimálon nevelkedett menetelős magyar Dj-i sem maradnak ki semmi jóból, és a szegény-szerencsétlen vidéket prédálják. vodkanarancs akcióval eladható majdnem mindegyik.
ezen nevelkedett Laci a kőműves, Jucus a butikos és

az viszont igaz, hogy elvitte innen a magáét a Rolling Stones, a Pink Floyd és a Depeche Mode is, mert emlékezni az első zeneszó melletti onániákra
nem arra vagyok kíváncsi, hogy a Kosheen mit fog játszani, hanem arra, hogy hányszor