Áronka az asztalnál ült, előtte félbehagyott reggelije. Kezei a Dunántúli Napló egy friss példányát tartják. Az ajtónyitásra a hang felé fordul, szőke fejét hátulról megsüti a fölkelő nap. Sárga, műanyagkeretes szemüvege mögül föltekint édesanyjára.
Képzeld, azt írják, hogy megint megszorító intézkedések lesznek. A közéleti rovatban olvastam. Azt is írtják, hogy idén várhatóan rossz lesz a gabonatermés, valószínűleg föl fog menni a mázsánkénti ár.
Arcát újra a papír felé fordítja. Olvas, orrcimpái kitágulnak, ahogyan figyelmesen járatja szemét a sorokon, szinte szagolja olvasmányát.
...még mindig kevés a pap... már a püspöki palotában is elfér az összes a szokásos évi ebédjükkor..."
hmm, furcsa világ ez