egy szürke szivárvány ölelte az eget az egyik napon, még a kalapját is otthon felejtette miatta. annyira meglepte a valószínűtlen, gyászos sáv az égen. a bánat megoszlott többek arcán, akik szintén értetlenül pislogtak az égre ahol a véletlen lefelejtette a színeket
páran ujjukkal is végigsimították azt a fájdalmas helyet, ahol az a nagy és fájdalmas heg esett. aztán komoran továbbmentek, vagy meghallgatták azokat akik kapva az alkalmon gyorsan prédkálni kezdtek. és több árnyalattal komorabb jövőt jósoltak. a dologról különösebben nem beszéltek. komoran, kétségekkel végezték a napot észre sem vették, hogy míg értetlen híg szemekkel az eget fürkészik a duna vidám festékek milló árnyalatától tarkán folyt keresztül akkor a városon.