Jónás, a képzelt cethal

Talán kevesen tudják, de szűzen, pusztán pajkos gondolatként fogant Péter, anyagiságtól hűtlenen. Anyja és apja ugyanabban a percben vágyuktól gyötörve, egymástól távol (több száz kilométerre) szerelmük pajzán ötletben egyesült és az eredmény egy valós magzatban realizálódott. Node itt még nem szakadt meg a furcsa események lánca, mely odáig vezetett hogy őt magunk közt köszönthetjük. A terhes kilenc hónap végén, mikorra a szemérem szelepe megnyílik és jön aminek jönnie kell, ráadásul köszönöm nélkül, a rohamZuk recsegve, füstösen vitte a szorongó caládot a szülészetre. A párnás asztalon, vagy fél nehéz óra után olyasmi történt amit a bábák azóta is suttogva, zavaros tekintettel mesélnek. Péter kreativitása már akkor sem ismert határt, vagy korlátokat. A vajúdás második, minőségileg különböző szakaszának elején az édesapa vesetáji görcse tolófájássá erősödött és egyetlen riadt perc alatt megszülte pedigrés fiát. A köldökzsinóron csomóval, melyet a gyermek illedelmesen vágásra nyújtott. Mesélik, hogy utána nem sokkal egérkezett a méhlepény is, bár a források bizonytalanok.

Anyja állítólag azóta is néha lóval álmodik a baldachinos ágyon amit a különböző királyok