Jónás, a képzelt cethal

szerteszóródtunk a nagyvilágban, mi, telepesei egy új, emberibb világnak. a szélrózsa minden irányában elindultunk kis batyunkkal, a hátunkra vetve egy egészségesebb élet üzenetét a zsákban
az egyetlen és igaz igét. a legszebb szózatok szürke és kopott öltözetünk alatt hordjuk az őszinte lelkesedés szent szavát szirmait a lehetséges boldogságnak.
üvegablakokon innen az önmegtartóztatás odabenn pedig a megjavítható emberek a társaink egy olyan életnek amit ők is vágynak de talán soha meg nem találna egyikük sem ha nem segítjük a test nem szorul támaszra a láng mindenkit addig hajt amíg lobog benne magáról mit sem tudva.
a lélek a nyitja a tisztaságnak és a szóvirágok megnyithatják e zárat. mert mit tehetünk, ha az erkölcs leláncolt állattá torzítja tanítványait
tőlünk ingyen kapod a tisztaságot, a jóra való vágyat, de minden továbbiért a helyi szolgáltatótól kívánhatod azt a bizonyos hármat.