„Tudod, az emberek azért kezdenek sokszor egy zombira hasonlítani, mert mérhetetlenül unják magukat és az életüket. Én, ha csak megsuhint egy ilyen érzés, köveket dobálok a tóba —sokszor persze a sors is besegít —, s rájövök, még akkor is jó, ha rossz. Csak valami történjen, és érezzem, hogy az érzelmeim megmozgatnak. Szerencsés helyzetben vagyok, mert sikeresen indult a pályám, és ez bátorságra tanított. Könnyedén el is csúszhattam volna, elkótyavetyélhettem volna a tehetségemet olyasmire, ami csak sok pénzt hoz, és kevés örömet, de időben észbe kaptam, és kőkeményen ellenállok." - Geszti Péter a Maximának

kommentek kerestetnek.