Jónás, a képzelt cethal

az anyakoca büszkén fölnevelte kilenc gyermekét, nehézségek közt, kitartással, és mindössze nyolc mellbimbóval.
fiaiból sarjadt erős és büszke nép önmagát elemésztő erejéről külhoni írástudók faragtak külön mondakört. írásos emlékek már az első század környékéről léteznek.
a történelem köröket rajzol, falakból faluk épülnek, tótágast nevel a poitika. mire a fürtök beértek úr lett a világon ez a névtelen és erős nép.

expozé
Kedves lakosok, régóta sűrű dudva nő a határban és nincs aki lekaszálja. noha a nap heve már valóban nehezen állható, a kaszák rozsdásak és öregek, a gaz szára pedig vastag és fás mégis mindannyiójuk felelőssége, hogy rendben legyen a hely és környéke. ugyanis szaporodnak a patkányos is és egyre több kártevő vár a földek szélén a megfelelő pillanatra, hogy egyetlen éjszaka alatt elpusztítsák, amit építettek az évszázadok. seregélyfelhők és hatalmas varjak várnak a fák roskadozó ágain, hogy egy hosszabb tüsszentés alatt föléljék a civilizációt, ami itt termett. vakondoktúrások jelzik a földalatti seregek készlődését, hogy csapást mérjenek az emberek táplálékára. nyomor és pusztulás, ez a két szó lebeg az éhezők szeme előtt. ha még ki tudják nyitni a pilláik súlyától elnehezült szemhéjaikat.
szerezzék vissza ami elveszhet már késő.