Jónás, a képzelt cethal

leginkább téglához hasonló, afféle áporodott, régi habarcs van rajta, attól olyan szürkés egy- jelentéktelen darab.
ha egy kicsit porolgatod, valami szám, kopott és kivehetetlen hieroglifái nem is fontosak
építőanyag, még innen vagy azon túl.
gondolom annak idején remekbe szabta a mestere, aztán mióta két méterrel a föld alól került elő, ki róná fel, hogy az állapota ilyen. kicsit csiszolgatni kell, gondolom nem is tégla ez, inkább valami láda, de szinte mindegy, az idő agyag
és egyéb szennyet ragasztott rá igazán pazar bőséggel. mármint iszapból mindig ingyen van a sok.
amíg senki nem gondolt arra, hogy a föld alatt tárgyak élnek a mindenség (mármint a földi) legalább fele.
kicsinyei a végtelennek, álmukat a rétegek alatt, amik az évekkel, évtizedekkel évszázadokkal rájuk rakódtak. az emberek
végtelenek
minden anyagát ők adják
az életek kötik össze az évezredeket.
a szántó alatt sértetlenül kincsek bújnak, és nyakukat behúzzák, hogy az eke ki ne kaparja őket mert talán valamivel később majd többet érnek.