két cseppnyi mindenért cserélte el két napját az egészből, cetliken a szélükön
kiütött a kór, hogy megfogalmazzák a legtöbb problémát
ketten nyertek két mokkáskanálnyi boldogságot talán pár évre ha elég mert a rüh értük is a nyakát nyújtja
reggelenként imával és vakaródzással kezdik a napot a holdgolyót érlelő évszak peremén
a saját csillaghullásukban
hullakezekkel és testet maró-faló viszketéssel húsvakarásig
annyira fájdalmas lehet mert nem lesz soha napi rutin régóta tudják.
betonarcukon az utcák tükröződnek hasonlóan ahogy a falevelek elkapart pattanások helye.
a giliszták pedig kövéren és szomorúan ráncolják ezt az eső utáni arcot a lehető legöregebbre.
nem emlékszik már ez hányadik száz évünk?
én sem merek arra gondolni, hogy holnap majd csak a villanylámpa kel föl a horizonton ahogy kitartóan és egyre alacsonyabban saját járom
névnapunkra
2007.11.14. 20:40 sauerkrautrock
Szólj hozzá!
Címkék: vers évtizedek együtt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cethal.blog.hu/api/trackback/id/tr63229318
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
