szent kezét a magasba emelve perelt és ujjával az ég fenekébe szúrt, úgy szórta szörnyű átkait. a vég az bármelyik percben és mindennél fájdalmasabban jő majd, földi kórságokkal kéz a kézben.
a nyál kicsapott szájszegletébe és habot vetett ahogy a szavak véres és hömpölygő áradataként ömlött a szent beszéd. és körülötte a szájtái nép... hangosan kacagott mikor lába gödörbe került és elvágódott a porban.
más időkben másért röhögnek ugyanazokon. a Kövér disznóval álmodik, a Vak fényt lát, ha pofonvágják. és ki-ki viszi zsákjában magát a hátán. hegynek fel
ezek a hetek megidézték a rácsos múltat és letördelik a szépség szárnyait.
láz
2007.09.05. 07:48 sauerkrautrock
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cethal.blog.hu/api/trackback/id/tr4157720
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
