Jónás, a képzelt cethal

egyetlen igazán őszinte embert ismertem csak néma volt.
azóta hallgatom hogyan nőnek a növények és a fülemhez szorítom az apró állatok orrát hogy egyetlen igaz párás leheletüket belefújják.

haha de azért mégiscsak szégyen, maga mocskos... de ezt ne vegye személyeskedésnek, hanem objektív megállapításnak, jelen helyzetben nincs rá más szó hogy legyek őszinte, ha mindent megengedhetek maganak... de mégis kérem a saját lépcsőmön a telekhatárok centije szerint.
mi panelban lakunk már megbocsá' hát hogy feküszhetik ide nincsenkérem szégyene?
látom már foszlányait... az előbb is elpirult kicsit, miközben idehányt. de vigye már haza! látja, most oda hemperegjen ha kérhetem. a kabátján elfér asszonya úgyis mossa ha bírja a szegény, vére sincs, vékony leány. de magát nem tisztelem, mert velem nem volt előzékeny sosem. előre köszönt ugyan de az ajtót nem nyitotta. látja, most megkapta.
egyes! bizony ez intő ha mondom ez nem illő. maga nem törődik a kaptafával mi évek óta lábamat nyomja. derekam fáj én nem vagyok daru vagy gém, nyakam hosszú de nem vagyok emelő, hogy hazaemeljem kedves szomszédos egyén. sikítok ha harisnyámhoz ér.
telefonálnék azonnyomban, ha petúniám nem félteném maga züllött és rossz. hiszen már nem is legény. hogy gondol, vagy talán nem is... duhajsága fölött hát mindenki legyint? pedig meglesz ennek még a böjtje holnap már morzsolom az imát, mi fejére borítja az életét... fújj másszék odább.

előkapom a slagot

egy egész nép tartson bűnbánatot mindannyiuk lelki üdvéért, mert a vég közel. esők mossák az ünnepet már sokadik éve, a gonoszság pedig mindig elnyeri jutalmát. mert a hűség kialudt, a hazaszeretet haldoklik. alig van már igaz magyar, az országban egy fékevesztett kormány, egy rossz alkotmány, egy hazug rendszer.
a maroknyi igaz ha maradt akik még szívükön viselik az országot és tiszta életet élnek, mentesen bármiféle embertől idegen hóborttól és bűntől.
a vihar tépázta nemzeti ünnep végső jel, annak a jele, hogy mária országa kegyevesztett lett az égiek előtt és istván előtti is, ki legfontosabb szentünk. márhogy ne is említsek másokat, bár nyilván egyedül az ő haragja is elég, hogy kis országunkból füstölgő kráter maradjék csak. egy nép vonszolja bántatát, pedig a bűnük égbe kiált. tartson mindenki bűnbánatot, tekintsen mélyen lelkébe és gyónja meg vétkeit! a következő évben talán nem csak az ünnep estéje előtt lesz égszakadás, hanem megismétlődik a tragédia, amitől bizony mondom néktek, tegnap is sokan féltek. az arcukon a rémület lángolt, csapzott gönceikben a kapubejárókban reszkettek, egy bűnös város. Sodoma nem menekülhetett meg, bár az zsidó város volt, viszont mi megmenekülhetünk!
most változtassatok életetek folyásán hogy a béke és a boldogság visszaköltözzön a magyar szívekbe. és ne a bűn és pusztulás, hanem a tisztesség és virágzás országa legyen Magyarországunk!

menjetek békével.

a blikk megírta, mindig megírja, szaporodáscentrikusan, mosolygósan. egy kisember rajongásával, vagy fölháborodásával. hasonszőrűek tollából.
egyszer még a bibliából s idéztek, 3 szót, de összefüggéseikben. aztán valami más jött talán főzésről, hát így modellezk a természetes emberi gondolkodást.
talán ha egy pszichológusuk van, az is leszerelt óvónéni direktpedofil hajlamokkal. mert a hagymát és a csecsemők lábát óvatosan karikára vágjuk, amit Nagy Katinka testéről közterületen
az árvíz elmosta a szemérmet az aszály tikkasztó és hő de nagy mellei lengnek.
borostás családom apja alkoholista, de le akarok szopni
balatonszart lángosba fúlt a mosoly a parton a másik nő. de végre jut már sátánista segg is a címlapra, a kisember borzad bizseregve.
és pennája után nyúl

zsírjában sült politikust
hajában főtt rasztát
koszból kirántott hajléktalant
köpésekben pácolt balekot
önimádót hangosan
kapcsolatot fasírtban
telt csajokat töltve
kopaszt habosra verve
melegeket hidegen
tüntetőket ridegtarva
rendőrt kolbásszal
ellenőrt bő levében

lehetne így: napok óta eső mossa
vagy így: hasa húzza, feje lomha

de leginkább sehogy úgy látom harmincz múlt boldog születésnapot július, utólag is.
a szikes nyárért hogy talán a jószág is étteremben kosztol a végén, kit olcsón nevelhetni menzán, mint búzán. helyes, de heves gondolat kinek kára nagy, márcsak előre is. a kukoricaföldek gyatra kaszálóin port hord a szél a tengerpart száraz sóbeteg füvei is magasabbra nőnek bár nem tudom.
mert a rét ismerős virágai már elfonnyadtak a meteorológiai méretre szabott évszakok delén. a föle savanyú lesz, sőt, fele.
az új kenyér a tavalyiból sül, a tüzijáték csak alacsonyan és tapintatosan durran íve ismerős - lehull.

holafüled bolond boldizsár trálilá
karikatánc holnaphopp
körbetáncoltuk a fűzfát tücsköt sütöttünk a múló fényben vízben tocsogtunk mint kacsák a part iszapját azon át, hanem a fal magas látod Balázs
tegnap óta nagyobb a fülem és kisebb a kedvem pimparú
lekvarázs ömlött a plédre ahogy átrohantatok a hangyáknak is. hagyhatjuk itt.

nyersdió kosz rádragad ha elkaplak, és hopplahopp
zablatincsek és hátnyereg kiviszi át a világot mondom ifjúságot. ha gödörbe jutunk majd kikukuccs
nyárrahó

A nyelv bizonytalansága abból adódik, hogy használói szinte minden esetben koherenciára törekszenek.. A lappangó félszavak, toldalékok és gondolattöredékek kimondatlan darabkái tehetnék csak teljessé.

répa retek tököm

fúúúj, már vagy térdig tocsogok a jellemedben!
egyszemélyes emberi kapcsolatokból van a legtöbb
negyarapítsd. két két szer is de nem emlékszem a végére.
merrenéz
nefelé mert megkezem a fogod nem tudod
ha nem nyújtom vagy od. zöldessárgát fénylik a nap az üvegen tőled függetlenül
lám-lám győzök ma vagy egy percre a türelem végétől. ha velem meg de ne
egy út van azt jártam mindig többé-legkevésbé látod erőm türelmem szerelmem. gravitálok szépszemed
feléd

Laci!! most ne mozdulj, betöltött a windows!
...hátha megint elmegy a kép...

hörcöngróc és kávérhamm. kétkezes buszmegállás. aztán még rágókő. beleragovány. accafuss, már csak pár másodperc. vonathágás és klímatüsszentés.aaah
(kiszáradt az ing a bőrömől). könyvbealvás, és denevérek.. roppantul megállás az éjszaka
hajj haza. ajtódoromb, hálóing. reggelszag-szellőztetés.
itthon vagy?

hogy jutott ennek babér bazmeg Faustus

elhelyezlek egy kényes kis dobozba, hogy elmeséld milyen volt egyszer. vagy akár többször is.
rutinból nem lesz emlék, az a zsigerekbe telepszik. akkor attitűd lesz. vesszőparipa nyerít
képek filmek hangok arcok
belétörlöm
ki-ki annyit amennyit egyszerre elbír. azt megtarthatjátok, a többit itt kell hagyni és nem jöhettek vissza érte.
sajnálom - így basszák be az ajtót hogy ottmarad még az ujjad is.

vagyis az álszentség ironikus önreflexiójáról.
kéremén - vagyis kérd. - hogy történt, hogy a regény eladta az íróját, aki megírta őt de nem magát.
ki érti miért
a mocsokban nőtt virág szépségével tüntet a szubjektív, miközben minket írnak meg a regényünkben amit még sosem láttam. olcsópénzen vett szabadságot arannyal futtatni hogyan? hova bújt az arisztokrácia felsőbbrendű bája félbehagyott válasz az anarchiába. te is tettenérted?
magunk? - minden szegletében
nem azt, hanem az emberi türelmetlenséget.
nenem hiszek az unalomban ami vitorlát bontat és vásznat dagaszt. hogy jószéllel úsztassa a szellemiség fölkoszorúzott lélekvesztőjét. világokat naivitásra építünk, és nem megyünk innen egy tapodtat sem, amíg meg nem győz ma valaki arról, hogy indulni csak nagyon. (érkezni csak lassan érdemes)
csak türelmesen, a vége egyre jobb lesz.
fogd a kezed bekerül
kedves fiú, büntetés a szerep, illetlenül távozol a színről, ha most

a puska elsült, a karok ernyedten lógnak, a tüdő tágul-omlik lihegőn.

árad a nevetőgáz, a levegőben van színtelen szagtalan. utóíze rozsdaszerű.
daganak a fejfájások, az állkapcsok zsibbadnak
mindenki stabil, közömbös pontra próbálja pozícionálni a tekintetét. gázálarcos anarchisták állnak a közelben, és egy feketekesztyűs mozdulattal elzárják a palack csapját - ennyi elég. a pap összecsuklik és pohos alakja keljfeljancsiként hintázik a porban, ahogy imakönyvét csillogó homlokához kalapálja ütemesen.
hahaha és megintcsak
látják... hát beszarás, én mondom
örömkönnyekkel búcsúzunk kedves szerettünktől, a nemzet egy kiválóságától, a világfitól, ettől a bájos aszaltszilvától, aki most amott a mélyben fekszik már mereven. erre a hullamaervségre épül majd a modern irodalom neoklasszicista trágyadombja. látjátok, ha nézitek ahogy a sírásók hanyattesve elengedik a köteleket és egy nagyság nagy puffanásával állapodik meg a mélyben a kozmopolita titanic.
a rózsaszín tekintetek eres vörösbe fordulnak, ahogy a kacaj tompul az érzékek pedig zsibbadnak maradva hátra emlékek nyelik el a ma délutánt. a parnasszusról hullámvasút visz az Alvilágig, ahol vidámparki gesztussal Kháron pofájába fröccsenve vízre száll és a partig hitelkártyát is elfogadunk már, hogy azzal egyenlítse tartozását, nyálas pofája obulusát dugja magának. a halál földi köldökzsinórja ernyedten csusszan a koporsó után

Áronka az asztalnál ült, előtte félbehagyott reggelije. Kezei a Dunántúli Napló egy friss példányát tartják. Az ajtónyitásra a hang felé fordul, szőke fejét hátulról megsüti a fölkelő nap. Sárga, műanyagkeretes szemüvege mögül föltekint édesanyjára.
Képzeld, azt írják, hogy megint megszorító intézkedések lesznek. A közéleti rovatban olvastam. Azt is írtják, hogy idén várhatóan rossz lesz a gabonatermés, valószínűleg föl fog menni a mázsánkénti ár.
Arcát újra a papír felé fordítja. Olvas, orrcimpái kitágulnak, ahogyan figyelmesen járatja szemét a sorokon, szinte szagolja olvasmányát.
...még mindig kevés a pap... már a püspöki palotában is elfér az összes a szokásos évi ebédjükkor..."
hmm, furcsa világ ez

az alkohol zsibbad a végtagjainkban, testük enyvvel mártott és alig hajlik.
fától-fáig, és vissza, mert a jó irány egyedül lefelé lenne, de nem adunk esélyt a gravitációnak. cadik óta fájunk egyre-egyre, már a sokadik helyet isszuk és én is csak leültem a billentyűzetre, de nincskifogás
a romlás, virágom... mi vagyunk. idézek magamtól. a harmadik perce Laci, folyik a szád, töröld meg! szedd őssze magad és a zoknidat. züllöttségünk végső stációja vitt mocskában fog fetrengeni a Kis Pál és a Rozmár zombielőadásán, cigarettarutin zenészek pofája előtt.
Katalin, ülj térdemre, saját hájammal kenegess, csak amíg a Trent Reznort föl nem rakja a daru a színpadra, izmai alatt hajlik a pad, ló.
szívem hülye
vagy
de szeretlek titeket is.

Mother Gooses Melody or Sonnets for the Cradle

kristálytiszta intellektus lábjegyezve: "Az író saját szereplőiről. (Úgy beszél róluk, mintha sorsuk alakulása nem az ő tollától függne, mintha ő csak tolmácsa lenne előre láthatatlan s irányíthatatlan jellemváltozásoknak)."
ó, Kedvesem, ó, te kulturproletár.
ékesszólásod imponál...
arábiában bizony a lábjegyzetelésért és alkoholos kihúzóért kézlevágás jár.
egyiptom óta a papír egyre olcsóbb, kérem ezt figyelembe venni!

Katit visszahozták az UFO-k, hurrá-hurrá, mindenki örvendezik.
a haja lelapult, hurrá-hurrá
azt mondja, hogy szemérme érintetlen maradt. ezt inkább elhiszem, semmint hogy mesélni kezdjen.
Lászlónk elment könyvtárba (állítólag kiveszi majd nekünk a Feljegyzések az egérlyukbólt, ha van belőle példány, majd fölolvasunk), Pepe aluszik és legyet lélegez (sátor feeling) én meg jégért mentem. :)
a dögmeleg az akut, mi hervadunk, a gyep szahara. Kati Mad Max nénak akar öltözni, ezért elment haza. mondjuk ennek egyéb gyakorlati okai is vannak, mint például Skinny Puppy ma este! nagyon várom, kíváncsi leszek mit produkálnak, bár a Hammer színpaddal kapcsolatban rossz előérzetem van...
tegnap kiderült, hogy a chemical brothersnek van új albuma, csak lemaradtam róla. amit koncerten csináltak az egészen jól sikerült, de a tuti befutó az a Benga volt. ugyan nem vagyok a dub és a dubstep nagy rajongója, de kicsit elrévültünk az éjszaka végére és hatalmasat táncoltunk.
a mai ariadné-fonál: Gogol Bordelloval indítunk, mert cigány, zsidó, jazz stb. zenéből talán valami jó is kisülhet. majd Laurent Garnier, akire régóta kíváncsiak vagyunk kollektíve, kommunatíve. aztán Skatalites - de minek, végül Skinny.

Mindenkinek üdv, és naponta váltsatok fehérneműt!

Ferikém, mit tegyek?! Kérdezte Kovács a barátját gondoktól terhelve és borokkal súlyosbítva.
Az asszony tönkretesz. Én a saját lakodalmunkon is csak kétszer táncoltam, hogy kérheti tőlem, hogy 53 éves fejjel... de egy csuklás elvitte a végét.
Ugyan már Kovikám, nem kell mellre szívni, nem olyan nagy ügy az, ha mulatni akar, hát hadd mulasson... éppen az a baja, hogy sosem táncoltattad meg rendesen.
De ha egyszer utálok, az az igazság. Most meg zsarol, már egy hete gyötör. Folyton ugyanazt morzsolja, hogy "micsoda férfi vagyok én", meg "hát még erre sem vagy képes, de másra sem". Tönkretesz Ferikém, tönretesz. Tudod, hogy milyen nyugodt természetű vagyok, de már alig merek hazamenni.
Kovikám, nincs más választás, táncolnod kell a Jucikáék lakodalmán, mert nagy-nagy szégyenben maradsz ha nem.
Kovács kövér és vöröskés arcán a híg alkohol elkeseredettsége lebegett.
Légy Ember az istenért, nem tudsz táncolni hát... nem is próbáltad soha. Na majd én... megtanítlak.
Hogyan?? - Visszhangzott rá a naív válasz.
Válaszul Ferikém ledobta nyakkendőjét, kigombolta ingének nyakát és föltűrte a mandzsettáját. Kovács bizalmatlanul nézett a kitárt két karra. Szemérmetesen begombolkozva bár, de a nála magasabb és vékonyabb férfiba karolt.
Namost Kovikám, én kezdek, te csak kövess, egy... két... há... és Pararapamm papamm papamm, pararara...
óvatosan pörögtek a konyhakövön. Cipőjük diszkréten surrant míg legyek jártak körtáncot körülöttük. A halovány villanylámpa meleg sárgával bélelte ki a fonnyadó-gyömülcs szagú konyhát. A naplemente lassan áradt a szomszédságból.
Kredencnek ütköztek.
Ejh, nem jó ez, és arrébb tették az asztalt, de nehogy kiboruljon a bor, kiitták.
Naszóval egy... két... há... és... keringtek.
Párzó legyek vergődtek a levegőben, ők poros orrú bőrcipőikben hallgatták a nyugvó nap néma metronómját. A szívdobogásuk erősödött, ahogy az ütem gyorsította, ahogy...
Kovácsról köpcös alkata izzadt, barátja egyre szorította kezét.
Látod, Kovikám, így kell ezt!
Egy nagyot perdültek. Táncukkal tele lett a kis konyha. A szomszédból vidám zene szűrödött, lassan arra kezdték járni.
Egy fél fordulónál elengedték egymást, töltöttek. A rádió egy ismert dalt kezdett játszani, Ferikém megtörölte a száját, szemében a tánc ősi tüze lobogott.
És most megtanítlak lambadázni is.

főfájós szép napot mindenkinek!
ma színház és kultúrkörút, lazulás, csak sör. tekintettel a mai program egyenletesen fos színvonalára, a nagyszínpad közelébe csak a the Good the Bad and the Queen idején merészkedem majd. szeretném magam megkímélni mindenféle indie vacaktól, meg trottyos reggae-től (Gentleman). a Chemical Brotherst talán majd más kedvéért, már rég leszoktam, de ők is a zenéről, hát azért.
Besh o Drom viszont nagyon valószínű, mert már régen láttam őket élőben, a többi meg alakul. Beatrice érdekel, hátha Nagy Feró élesben is beveti az általa reklámozott potencianövelőt, és bemutatja, hogy nem lehet lehúsdarálni férfierőtől duzzadó farkát, mert annyira zsír a cucc. majd fetrengünk sárban is ha lesz kedv hozzá. a Macis pólómat húztam, Maci pedig igazán mocskos kis dög.
Kati még nem találta meg magát, vagyis vissza a sátrunkat, hát Laci strázsál, vízszintesen.

mindenkit csókoltatok a frontról.

u.i.: mindig használjatok rúzst, az fontos!
u.i.2.: majdnem elfelejtettem, Benga-t természetesen megnézzük