Jónás, a képzelt cethal

mint a tomorrow - never comes.

Laciék három után tíz perccel ott vártak a kapunál, már több sörrel az agyukban. Kati haja az égnek, mondom atyaúristen, mileszitt?! (még teljesen tisztán)
táska/testüreg motozás, egészségügyi papírok, tisztasági- és ajzószercsomag ellenőrzése. az In-Kalos előemberek végre beengednek, mert nem sikerült kiszagolniuk a mariskát a bakancsokban. Az entrancig 20 nyelven megtanulom a "sziasztokot" ez pont kettővel több mint tavaly. Mindenki biztosíték-kiverősen izgul, az arcokon omlatag mosoly görcsöl. anyám puszedlit is csomagol, most kínálgatok. megemlítik, hogy úgyis humusz lesz belőle valahol a szigeten, még ma este. ez nyilván afféle metafizikai metamorfózis szól Pepe a söréből bugyborékolva. én visszanyomom a periszkópját a habokba.
az árak durvák, de az ég is.
elhatározzuk, hogy lepakolás után pálinkát iszunk és esőtáncot járunk. ez nagyjából sikerül is az ötödik kör után. a lelkesedésünk már majdnem 2 órával a bejutás után az aljnövényzet-szinten mozog.
én vodkát tüsszögök (tudjátok, hogy sosem bírtam a töményet) Kati kamerázik, mi össze szájszagozzuk a zobjektívet.
szinte úgy tűnik, hogy itt mi csináljuk a hangulatot, de egyesek szerint ez a meglátás meg nem látás csupán...
az esőtánc igazán jól esett, mintha már valami zene is szólt volna alatta. igyekeztem csatarendbe szervezni a bajtársaimat, hogy legalább a Nitzer Ebb végére bekúszhassunk.
róluk a legrosszabb indulattal sem tudok objekítv kritikát írni, mindannyiunknak tetszett, ugyan a közhelyek durrogtatása javában folyt, mégis mindenki tombolt, mikor elkezdtek egy lemezjátszón régi Throbbing Gristle számokat pörgetni. az ugrálás jót tett, helyrerázódtunk annyira, hogy egybehangzó elhatározás után pihenjünk egyet a sátrakban (értsd marikával), csak amíg elmúlik a Quimby, mert attól köztudomásúan viszketést lehet kapni. miután félelmekkel és kacagással fölszerelkezve visszavertünk hajat rázni az egyébként leszart Anselmo Crew koncertre (mert mindenki Quibmyn volt, pedig azt mesélik a Manu Chao alá játszottak). mindegy, Manut mi is megnéztük, pedig annyit szaroztak a beállással, hogy még a RasztaLaci is a Timo Maas felé kacsintgatott.
mikor végre rájöttek, hogy a jack dugót azt nem a konektorba kell gyömöszölni, akkor egy elég egyenletesen lakodalmas koncertet játszottak, meg dirigáltak a népnek, hogy most kezeket föl és le. nekem nem tetszett, de istentudja miért marikának bejött.
laposodva úsztunk át Timo-ra, vagyis a szettjének az elejére, mert állítólag pár kontár is idétlenkedett a műsora előtt, azért csúszott.
ami maradt, azt ott eltáncoltuk - életenergiát.
egy nagyon kedves momentum volt, mikor földobta a szett végén a Gantz Grafot az Autechre-től. Az emberek szétfröccsentek, a kezük a fejükben, az agyuk a zsebükben.

a szeretet éppen gépel, hárommal

saját levekben főnek, életekben fetrengenek
belehágtatok a határokba           hamondom
hadsegít
ismét felfokozott lélekállapot, deadok
mégsem kell nodesenkinek? :(

el-elfogytak a mondatok és a gondolatok kifutottak alóla... hátmost,
aztán üljünk le ne szólj.
a holnapról szeretnél olvasni, ma míg még el sem múlt a tegnap. látod, későn keltél (20.12) elmúlt egy nap nélküled, a bűntudatodat a naplemente mellett iszogatod.
te születtél hányban... szűk lettem pár hete ennek a világnak, azóta nincs hová berendezkednem. a kezem az a fejem
mellett, hanyatt maradt mégis az arcomba lehelted a reggeli bizalmatlanság szagát.
birizgató a hajnal
te szertelen vagy és kétkopejkás, lábasdnál elmúlt a hét és már csak a vacsorádnak élsz.

nyugodtan, fehér fogakkal nevetett a katolikus: "az ateistából totemista lesz"
igaza volt.
mióta egy(-egy) új kultúrát gyártanak... nem büszke hogy A vallásra vagy a lerombolására épült ez a kultúra, bátran általánosítva. a lassú rothadás csak szánalmasabb, a kocsányok, csökevények ott gennyedznek a színes oldalakon. a papír szégyenkezik
a fák, amikből készült többet láttak és tudtak az életről ott a sarjasban, ahova még szarvas is ritkán téved (akar tévedni).
semmiféle türelmetlenség nem dobog
mint amennyit a hullám tud a szélről és a dagályról, ahogy a partra bukik és a homokba fúl.
föl-föl újra megakad, mégis
amíg csak bírja újra nekivág
ebből a lüktetésből sem jutott elég, a mi fülünkig nem hallatszik el a szívdobogás.
megírták, mert meg akartuk
fáradtság és csömör nélkül születik aztán elkopnak ők is. szomorú, de mosolyog a katolikus az átlátszó papírokon és ceremóniákra jár, ahogyan az ateista magához szorítja az életét, a kabaláját.

a Sapkás felesége, annak három van
három van annak
az... annak van három
nekem kettő van Táti.
de hol a rossebbe van a meszellőm, azt nem láttad Mari? ejh, krucifix
nehéz az élet... nehéz
itt van a meszellőd nálam *a gatyámban*.
nem lehet mit csinálni, ha nincs lepedő
nem lehet menni a Lányokhoz. ha nincs lepedő
jaja Táti, azért szar ez az ország, mert nem ingyen vannak a Lányok, tudtam én ezt mindég.
én se vagyok hülye, tudom én, hát volt ez is budapesten, az minimum tíz ezer forint
tudom én
nem baj Táti, egyszer elmegyünk a Lányokba, ha lesz lepedőnk
aztán beszedik a kábítót, akkor meg megbolondulnak
szedik azt a szárt, az is sokba kerül
tudomén
be ám, aztán akkor még a Lányok sem kellenek
tudod te Táti *mikor még Lány voltál*
ejh, ezt a szárt... sacrament...

itt áll, karját széttárva, a tekintete merev
ahogy nőtt, a horizont úgy távolodott. a tölgy a sarkon újra a világ vége lesz egyszer...
ott hó helyett tollpihék hullanak, a köd a legfinomabb tejből van
kiöltött nyelvvel rohanunk a párás hajnalban és hiszek neked. majd ha átbukott az éjszaka a kerítésünkön, megszököm veled
az árnyékban sétálunk a fasor alatt, nem láthat meg minket senki a lámpafény eltakar. könnyű lépteink alatt csak suttognak a kövek, ahogy a park felé haladunk, hogy örökre elvesszünk, majd sikerül talán.
mióta nyertél kereslek

álmatlan, ablaknyitva ülök itt a sötétben, a saját sötétségemben. Talán tökig.
utazást morzsolgatok, a nem létező emlékeket kötelező

az optimizmus a változással jön, talán nem hazudok most. mégis hitetlenül hurcolom magammal a tegnapot, ha már kölcsönadták. nemnem, csak azt hiszed, hogy őrizgeted őket
soha nem volt azokban a zsebeken semmi, a fiókok konganak az ürességtől, és mégis abban kell túrkálni, amit éppen belerak a... z
ha a szellemi szegénységet méltósággal viseled, akkor végre visszaköltözhetsz
megereszkedtek a deszkák, beázik és nyikorog, mezítláb áll a harmatos fűben, a fagy az ablak alatt ömlik be csípős vörösével, a kezek sosem száradnak meg, pedig a nap mindig szembe süt

magunkkal élni csak lassan és óvatosan, tanulunk meg, hátha csalatkozunk.

had kérdezzek valamit, tisztán céges keretek közt maradva... maga hisz a predesztinációban barátom?

hosszú fekete nagykabát állított be a recepcióra két perccel greenwich előtt. a göndör fürtjeibe az ügyeletes ápolónő túrt - a sajátjába, mert a gallérnak nyaka is volt, annak pedig szép arca. a kitkeresre kiderült, hogy nemi és urológiai gondozó lesz sajnos. a folyosó három kanyar, aki tudja, hogy miért jár körben, az isten vagy kőműves. az ajtó egy lepókhálózatlan sarokban, mert ez stilisztikailag kifogástalan, viszont a kilincs erősen kopott, mert hazudni csak

Ön talán Nagykabát úr tegye le magát egy fogasra. és kérem bocsánat, hogy nem fogok kezet, mert tudniillik én is hasonló tripperben járok - ez volt az arcára írva amíg a tolltartójában és a szemüvegtokjában/múltjában matatott. látszott rajta, hogy szabadlábon védekezik és a rendelés csak közmunka...

szeretném magam ivartalanítani, kérem... tört föl a nem kérdezett válasz, mert a hőmérséklet már 2 fokkal nőtt, csak a rendelőben, a fekete gallérról már ne is beszéljünk. a hüvelyfolyás-igazgató szemredői alól föltekint. arra tetszik gondolni, hogy vágjuk útját a magafolyamának?
nem... én azt szeretném, hogy kasztráljanak buggyant a fájdalmas vallomás egy mocsaras élet felszínére.
negyed évszázadnyi kacagó cinizmus húzta a mosolyt a Varázsló arcára. talán nem is gondolta soha, hogy egy élet óta várt erre a pillanatra. a pszichológia szadizmusa már nem beszél terveiről.
három napja látták kéz a kézben orvost és diagnózisát a gerbaud körül andalogva
hova vigyük a könnyeit kérem, itt hagyják, vagy elcsomagoljuk?

Önt egy 69 forintos magazinból vágták ki tegnap délben, hagymakönnyek közt, ma pedig híres. a föl és le hagyományos automechanizmusai lendítik meg az Maga kárrierjét, és rántják a pórázt néha-néha, ildomos időközönként. minden bámulatom Önné, hogy pusztán szaporodási és egyéb - gyakorlatilag autokatalikus - igényeire sikerült építeni egy ilyen vígan burjánzó egzisztenciát. az emberek szeretik azokat, akiknek arcuk van és újrakárpitozható felépítésük. már ha megbocsátja felefogyasztói megjegyzésemet. maga múltkor is remekelt, legyártottak mondhatni tökéletes ritmusban négy utódot, összedobtak pár műsort, látták kétszer faszrészegen emitt-amott, aztán csalfa volt, de megtért begyes asszonyához. ez a finom rezonancia, az élet lüktetése, a hétköznapiság kimért, mégis magasztos tempója, noés a mértéktelenül emberi magatartása az, ami Önt magasan az átlagemberek közé emeli.
ezért szeretjük. köszönöm, hogy ezt elmondhattam... én teljesen meg vagyok hatva.

a türelmetlenség a tetőcsúcsára hágott. olybá tűnik, hogy szebb időnk nemis igen lehetne nagyon ehhez a mai programhoz. a nép türelmetlen, ágyakozó és ájhatatos arczukról szürkepanel lelkesedés rajong (rajg).

zanzásítva a következő fog majd történni, amint a megfelelő eldöntések és meghatározások fogantatása foganatosításra kerül. tehát fölvonulnak a nyerges vontatók, valaki elhelyezi a fali csatlakozó aluljzatában a dugaljzatot. fények kigyúl, zene ON. a műsor és adatfolyam regisztrátorok anal(og) eszközeikkel veszik a felvonulás folyamatos folyamát, ahogy átömlünk és hosszan végignyúlunk Budapest bedes uccáin, amin átmegy a kedves...

Colognes, The new Dior fragrance for the sophisticated kamionszagú fiatal.

seggráz és olajcsill, kamera is. benne leszünk a tévében, az már szent. holnap iroda, fő és alfájás. a köpéseket eltesszük emlékbe, megcímezzük és beküldjük a minisztériára.

anyukám csomagolt vazelint. tiéd is
allegro molto techo
bach-hot is fasszal együtt temették

cicandarág a sarkon vár, fehér terepszínbe öltözve, kezében telefon...
a fél vesémet egy hónapja vették ki, de beraktak helyette valami sokkal jobbat... nem lehet kivenni tisztán, mert pofánver valami rózsaszín...


mi burroughshoz nem referálunk - elvből :-D

"Ilyen az ember. A cipőt hibáztatja, holott a lába a hibás."

Samuel Beckett - Waiting For Godot

utána lobognak a törvényhozók is aktatáskájukkal pörögve a levegőben. gőztől füstösen és krehálva évek hosszú nagykabátszagával a tüdejükben, dohos irodák zsíros asztalai lehelik ezt az aromát már Gogol óta.

zsáköltönyben integet a kalauz is és formátlan testét a hurut rázza, ahogy a füst a pofája széles tányérjába csap. a bürokrácia szene lángol a kazánban vidáman, mintha nyaraló német túristák zsírja sercegne a strandparton. a törvényhozás vize(lete) lobog forráspontján, afölött, sípol a gőzkazán, hajlik a nemezlemez, sikolt még a matyóhímzés is a mozdony oldalán, és fölpöndörödik a veres tulipántok kacka bajsza amit a vidám nemzeti érzés festett oda még azelőtt, hogy kiírták volna a közbeszerzési pályázatot.

a szénfüst tubákjától prüszkölnek röhögve a tokásveres bajszoshajmás csillogó bőrű törvény és meleghozók, ahogy a kalapjukat csapkodó emberek sorfala keretezi vidám útjukat a legmesszeségbe ahol a holnapból csinálják a tegnapot.

először voltál szerelmes és sok éves tapasztalattal gátlástalan. a büszkeség dobogott pont a fölem mögötti vénában. térdedig csúszott bugyidban hintázott még a szürrealizmus is. ha egyszer felnősz sokan sírnak majd utánad.

máris rettentő, hogy lassan megtanulsz úgy beszélni mint egy felnőtt és a szavak kerekebbek mint eddig bármikor - darabonként egy kijelenetés. hová lett a sarkain döcögő modorod? a nyekergő ritmus, ami alapot adott többtucat spontán szimpátiának? mi nem merjük kideríteni.

az új rendőrfőkapitány robog motorján a belvárosban, az ő haját már büszkén lobogtatja a szél.
szocreál mosolyú rendőrei állnak neki vértől duzzadó sorfalat, génképüket büszkén lengetve. zászlajukon a szűziesség és erény fehér galambja.
egy apróbb rendőr (5 éves forma) szalad oda a főkapitány lábaihoz, ki megsimogatja fejét és tenyeréből eteti. a béke és boldogság fehér gerléje röppen fel hátuk megül, a kék ég makulátlan boltján elégedett napsugár fürdeti a szárnyalását.
a selymek padkától-padkáig lengő képlékeny színfolyamában elvész az ünneplő embersereg, fölöttük úszik tovább a tekintet a város melletti dombok felé, ahol tripperes pónin üget tova a popkultúra új, és még alig használt csillaga. a kese állat rózsaszín patái alatt dobog a föld, kátrányos hátán üget az amazonok görcsös leszármazottja. hajában meglebben a pillangós csat és szemei mint eddig... beöntésért könyörögnek.


nemnem nem átbaszásért nem jár egy hasáb a blikkben.

a rózsaszín ködön keresztül távoli part körvonalai derengenek.
anyám az árbóckosárból távcsövét lengetve "föld"-et kiált. virágzó fák illatát és pörkölt manduláét hozza a szél.
apám a kötleken lógva matrózul morogja baromságait - húzdmegaszencségit, még nem kötünk ki, kiáltom. 8 óra felé fordulj! húzzuk a habokat... ma még rengeteg tennivalónk van és ha az oldalszél segít még az is kiderül mik azok. nem vetünk horgonyt amíg jó szelünk van és nincs aki lekapcsolja a ventillátort itt az ágyam mellett.

egy barátom nagyon szerette a macskáját, miután elhullott az istenadta, elvitte kitömetni, majd odaállította az éjjeliszekrényére. sok estén át gondolt hasonlókat: "ezaz, nézzed cirmi, nézd!", "nézzed! nézd cirmi, nézd!!" és cirmi nézett, soksok sokáig, amíg be nem tak tak tak takarta őket végül az éjszaka és fekudt keresztbe az úton a setétség.

mindesetre sokan ki nem állhatták cirmi mélyreható üvegszemeit. az utóbbi a molyoknak sem tetszett annyira, mint a bunda, amibe befészkelték magukat. ezért mikor barátom már nem bírta tovább porral, leköltöztette cirmit az alagsorba. ő azóta is csak néz, néz, kokainszemekkel a valóságba, amiből már majdnem mindent látott, míg ki nem szedte a két szemét a kis unokaöccs és most ott vannak az íróasztalán.

tesitanár. nem csak a szaga, egyébként is.
a fajtája ismerős, a modora nem kevésbé, sokat ásítoznak, ettől olyan az állkapcsuk, mint az óriáskígyónak, egészben is lenyelik a medicin labdát. de az ritka, a bürokrácia általános. a szertáruniverzum kincseit egy rongyos spirálfüzetben féltik. a tornacipőszagú iroda legnagyobb giccse a számítógép, legalább 2 kilóval több por talál helyet. ha már a tesztoszteron konfigurálja a windows 95-öt.

eleget ugráltam az egy-kettő egy-kettő ziegheyl-jére, aláírás jár két félév után, legrosszabb esetben is egy darab, bajuszos bunkók.

a boxeralsó sikkes és trendi darab, otthonra vagy városba egyaránt. az udvaron hátat (pattanásost) egy forgalamas főút mellett süttető, bolog ember aki nem én, de őt nézik a gépjárművek(ből) és elhúz a csík, ha macska kerül alá. volt már borz is, de az nem vérzett sokat.

cicabél van felezővonal helyett, de már nem tesz feljelentést (pedig így post-mortem volna csak rá igazán joga), hogy rosszak az útviszonyok, és nincsen gyalogátkelő, hejj!
gyatra az érdekképviselet jajj!
és kihagy a szakszervezet fújj!

a bürokrácia működik csak olyan jól... mint a háztáji dúvadolás.
mi lenne méltóbb, a lapát vagy a vella, kérlekalássan, elhelyezlek örök fekhelyeden az árok aljába.

mondhatni ámen, node hívő vagy vagy nem vagy... vagyjuk.

fostalicska.blog.hu az első rúgás ami akár a gasztro témákig repít, aztán a szellemiség csúcsán a comment:com rajongója lesz aki gyökeret saját

a bátrak gondolják azt, hogy újságírás van, megmutatja majd azt a

"janyi, ide még egy rakással, kell egy rágólufi és hüvelyhurut szekció, mert lebasz... "
megmondom én ahogy
igazából lőjjétek a holdra, holnap, hogy nyugodtabban aludjon itt a párnán, ha kihúzom a kábelt akkor lekapcsol, lehunyja szemét a monitor, aluszik a rét és vele a gondolat.
talán jobb lesz neki az úgy, ha már itt tartunk, tartjátok... nem adok.

drágám, miután végeztél a locsolással, húzd föl a cipzáradat, és segíts arrébb tenni a sezlont.
és máskor dudálj, ha korábban jössz haza, tegnap is kettőig mosogattam, miután ti rogyásig piáltátok magatokat. aztán hallgathattam, amíg úgy bőgtetek egymás vállán, mint két óvodás.

istenemre mondom még megcsalni sem érdemes téged.